Hogy mi a siker? Mikor érezzük, hogy sikeresek vagyunk vagy amikor egy napunk sikeres volt? Mindenkinek mást jelent,- és ezzel nincs semmi gond. Van, akinek egy új autó van, akinek egy ékszer, van, akinek a bankszámlán sok pénz.
Nekem a PiciPiac hozta el a siker élményét.
Emlékszem, először 1,5 éve vettem részt ezen a design vásáron. Aki ismer, tudja, hogy be se áll a szám, új társaságban picit se rémülök meg. Ha akkor ott bárki ismerős látott volna, nem ismert volna rám. Úgy meg voltam szeppenve, mint utoljára talán a diplomám védésekor. Ez volt az egyik fele. A másik oldalán a mérlegnek az állt, hogy nagyon kevesen tudták, hogy mi fán teremnek a mérföldkő matricák. Még szerencse, hogy egész nap velem volt a legjobb barátnőm, Erika, és (ellenben velem) neki semmi gond nem volt a megszólalással. Olyan szuperül elmondta mindenkinek, hogy mit kell tudni a matricákról, hogy sorban elkezdtek vásárolni. Ezúton is nagyon hálás vagyok neki!
Közben teltek a hónapok, és egyre jobban megismertetek Facebookon és Instagrammon. Az elmúlt időszakban még kétszer voltam a PiciPiacon.
Egy hete ilyenkor már nagyon izgultam, hiszen készültek el új termékek, és sok minden megváltozott. Drága Kriszta (ő a grafikai munkákban segít) varázsolt nekem csodaszép molinót, új csomagolást, szórólapokat, köszönőkártyákat.
Már az is nagy változás, hogy picit se vagyok megszeppenve, a többi kiállító közül sokat megszerettem, és nagyon jó velük beszélgetni. Most új “szomszédom” volt, Pukiboo aminek megálmodója Csuzdi Judit, és nagyon boldog vagyok, hogy megismerhettem. Szuper mokaszinokat készít, és nagyon jó társaság, vicces, aranyos és szebbé tette a napomat 🙂
De jöttek a vásárlók …. Én már bátran meséltem a mérföldkő matricákról, de többen közbevágtak:
“Jah én ismerlek Téged!”
“Oh, tudom mi ez, követlek Instán!”
“Régóta nézem a bejegyzéseidet Facebook-on, és nagyon örülök, hogy személyesen is találkoztunk és láthatom élőben a matricákat.”
“Nagyon tetszenek a képek az Instán, most jöttem személyesen is megnézni.”
“Az első gyerekem is a te matricáidat használta, most a kistesónak keresek.”
“Amikor megtudtuk, hogy babát várunk, azonnal tudtam, hogy szeretnék Minimemo matricát!”
Hogy miiii???? Alig kaptam levegőt az ilyen mondatok után.
Több apuka is dicsérte a matricákat, ami nekem azért is esett nagyon jól, mert általában az anyukák látják meg, ők azok akik szeretnék ilyen módon is megörökíteni az első évet, és örülök, hogy a férfiak is hasznosnak találják.
Oh, és ezt még lehetett fokozni. Egyszer csak megjelent egy nem akármilyen család 😉 Róza Anna (aki használta a kártyákat egy évig) és a családja. Édesanyja készíti a csodaszép Rozanna turbánokat gyerekeknek és felnőtteknek. Ők nem budapestiek, de ezen a napon itt jártak, és tudták a posztjaimból, hogy itt leszek, és bejöttek egy puszira és üdvözlésre. Ezen a ponton én majdnem elsírtam magam! Csak azt sajnálom, hogy nem készült fénykép.
Mikor hazaértem, azt éreztem, hogy a szívem csordultig tele van szeretettel, és hogy én mennyire nagyon szeretem a vásárlóimat!
Hálás vagyok Nektek, hogy vagytok!!
Puszi, Dóri
